K-vitamin

A K-vitamin, más néven fillokinon elsősorban a véralvadás szempontjából elengedhetetlen fehérjék termelése szempontjából fontos, de a csontozatban, valamint egyéb szövetekben található más fehérjék előállításához is szükség van rá.

A K-vitamin alapvetően két formában fordul elő a természetben: a fillokinont (K1-vitamin) a zöld növények, a menakinont (K2-vitamin) pedig a baktériumok szintetizálják. A K1-vitamint tehát a táplálékokkal visszük szervezetünkbe, a K2-vitamint pedig bélbaktériumaink állítják elő – mintegy fele-fele arányban. Megfelelő vegyes táplálkozás és egészséges bélflóra esetén a szervezet K-vitamin ellátottsága kielégítő.

A fillokinon legfontosabb forrásai a különféle levélzöldségek, a fejes káposzta, brokkoli, spenót, bimbós kel, de K-vitaminban gazdagok a tejtermékek és – kevéssé meglepő módon – a máj is.

Elsősorban azoknak kell felkészülniük megnövekedett K-vitamin hiányra, akik hosszas antibiotikum kezelésen esnek át. Erős E-vitamin túladagolás is vezethet a szervezet K-vitamin készletének csökkenéséhez. Gyermekeknél, különösképpen koraszülötteknél a még kialakulatlan bélbaktérium rendszerből fakadó K-vitamin hiány vérzékenységhez vezethet.

A K-vitamin ugyan a zsírban oldódó vitaminok közé tartozik, de nem raktározzal el a szervezet. Túladagolása elsősorban koraszülötteknél okozhat különféle idegrendszeri elváltozásokat.

(Cerbona)