Vazelin

Vazelin

A petrolátum (más néven puha paraffin vagy vazelin) zselé állagú szénhidrogén keverék . Régebben elsősorban a neki tulajdonított gyógyító hatás miatt alkalmazták. Elterjedt vélekedés volt, hogy szinte minden betegségre jótékony hatással van. Később ezen hatások számos területen nem bizonyultak valósnak.

Először az USA-ban, Pennsylvaniában lévő Titusvillében azonosították, ugyanis itt komoly gondot okozott, mert eltömítette az olajkutak csőrendszerét. A munkások először égések kezelésére használták.

Történet

A petrolátumot először egy fiatal kémikus, Robert Chesebrough, tanulmányozta. Rájött, hogy desztillálással világos színű, gélszerű anyaggá alakul. A folyamatot 1872-ben levédette.

Chesebrough sokat utazott, és különféle bemutatókat tartott a vazelinnel kapcsolatban: nyilvánosan megégette a bőrét, vagy savat öntött rá, majd vazelinnel bekente az égett bőrfelületet, azt állítva, hogy ez a csodaszer meggyógyítja azt. A bemutatók annyira sikeresek voltak, hogy 1870-ben gyárat alapított Brooklynban, és Vazelin néven árusítani kezdte a petrolátumot.

Fizikai tulajdonságok

A petrolátum éghető, zselé-állagú, szénhidrogének keverékéből álló anyag. Olvadáspontja 37 °C körül van (a szénhidrogének átlagos tulajdonságaitól függően). Színtelen, áttetsző, íztelen és szagtalan anyag. Levegő hatására nem oxidálódik, és nehezen lép reakcióba más anyagokkal. Vízben nem oldódik. Kloroformban, benzolban, szén-diszulfidban és terpentinben jól oldható.

Általános tévhit (mely azon alapul, hogy a bőrön ugyanolyan érzést kelt), hogy a petrolátum és a glicerin nagyon hasonló anyagok. Míg a petrolátum apoláris szénhidrogén (víztaszító), addig a glicerin alkohol, mely így poláris, azaz erősen vonzza a vizet. Tapintásuk nagyon hasonló: a petrolátum zsíros hatást kelt, míg a glicerin a levegőben található nedvesség megkötésével teszi síkossá felületet. Az érzet rendkívül hasonló, de míg az egyik vízzáró réteget képez, addig a másik vizet köt meg a felületen.

Felhasználási területek

Chesebrough először égési sérülések kezelésére ajánlotta a vazelint, de bebizonyosodott, hogy az nem segíti a bőr regenerálódását, és nem is szívódik fel a sebben. Hatása abban rejlik, hogy légmentesen lezárja a sérülést, így a baktériumok nem tudnak bekerülni a sebbe, ezáltal a fertőzések elkerülhetők. Egy másik hatása, hogy meggátolja a bőr nedvességének elpárolgását, így a seb nem szárad ki.

Miután széles körben alkalmazták égési sérülések gyógyításaként, számos más betegség kezelésére is elkezdték használni, például száraz bőr, megfázás, orrvérzés, lábgomba ellen. Állatgyógyászati célokra is felhasználták, például élősködők elpusztítására, vagy a teknőspáncélon megjelenő gombák ellen.

A gyógyászatban ma is használják a végbél és vastagbél műszeres (endoscopos) vizsgálata során, az eszközök sikamlóssá tétele céljából.

A második világháborúban a katonák fényvédő krémként alkalmazták, ugyanis a napból érkező ultraibolya sugárzás ellen majdnem tökéletes védettséget biztosít.

Napjainkban leggyakrabban kozmetikumokban fordul elő. Bár olcsóbb mint a glicerin, a drágább bőrápoló készítményekben nem alkalmazzák, mert a bőrnek zsíros fényt és tapintást kölcsönöz.

Szexuális síkosítóként is alkalmazható, de óvszerrel együtt használata nem ajánlott, ugyanis elgyengítheti, vagy kilyukaszthatja azt, mert reakcióba léphet a latex anyaggal, így nagy mértékben megnövelheti a testnedvek átjutásának kockázatát.

a Wikipedia alapján