TISZTÍTÓ-SERKENTŐ GYÓGYNÖVÉNY (A Medvehagyma)
Mikor ajánlott a Medvehagyma fogyasztása?
√ Tavaszi salaktalanító-tisztító kúrákhoz (Máj, Epe)
√ Gyomor és a bélrendszer tisztításának elősegítésére
√ Emésztés könnyítésére - Étvágyserkentésre
√ Fokhagymához hasonló hatású (de a kellemetlen „illat" nélkül)
Felhasználási javaslat: 
Étkezés előtt fél órával, bő folyadékkal lenyelni. Naponta max. 1-2 db. kapszula az ajánlott mennyiség. 4 hetes kúrához ajánlott mennyiség, tiszta növényi tartalom.Véralvadásgátló szerekkel együtt fogyasztása nem javasolt. Figyeljen oda a változatos és kiegyensúlyozott táplálkozásra!
A MEDVEHAGYMA mint növény:
Nevében a jelentése, vagyis a népi hagyomány szerint a barlangjából kibújó medve először ezt a növényt keresi, hogy a hosszú téli álom után kitisztítsa szervezetét-vérét a felesleges salakanyagoktól és értékes tápanyagokat vegyen magához a tavasz kezdetén. Használata Európában is igen elterjedt, gyógynövényként és fűszernövényként egyaránt, fő hatóanyaga (hasonlóan a fokhagymához) a kéntartalmú alliin. Fokozza az étvágyat, serkenti a emésztőrendszer működését továbbá a népi orvoslás bélfertőtlenítő hatása miatt is gyakran alkalmazta. Leveleit frissen is fogyasztják, de többféle módon is tartósítják-feldolgozzák. (Lé, Bor, Esszencia, Fűszer, Pesto, stb.)
Tárolás: Száraz helyen (max. 25 °C-on)
Nettó tömeg: 21 g. (60×0,35 g.)
Összetétel: 100 % Medvehagyma levél (Származási hely: Magyarország)
DR. FLORA MEDVEHAGYMA INFORMÁCIÓJA:
Latin neve: Allium Ursinum
A drog latin neve: Allii ursini herba, bulbus
Német neve: Bärlauch
Angol neve:Ramsons
"Jó étvágyfokozó, vértisztító"
Felhasználható részei: A medvehagyma fiatal leveleit és hagymáját használják gyógyászati célokra. A tavaszi hónapokban gyűjtik. Hagymáját a vöröshagymához hasonlatosan tárolják.
A növény hatóanyagai: Fő hatóanyaga - hasonlóan a fokhagymáéhoz - a kéntartalmú alliin, A friss növény illóolaj-tartalma 0,007%. Tartalmaz még flavonoid-glikozidokat, C-vitamint és kimutatták nyomokban a prosztaglandin A, B és F jelenlétét. Termése 18,8% zsírolajat és 21,4% fehérjét tartalmaz. A növény szerves kénvegyületeket (alkilcisztein-szulfoxidokat) tartalmaz.
A növény hatásai, felhasználása: Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása ismert, C-vitamin tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét. A népi orvoslás a medvehagymát termesztett társához hasonlóan felső légúti megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának csökkentésére, továbbá bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazza. Tudományos megfigyelések szerint vérnyomáscsökkentő hatású, lassítja a koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok keringését. Laboratóriumi körülmények között a fokhagyma és a medvehagyma a vérszérum koleszterin szintjét csökkentették az alkalmazott hagymaadagok, a kéntartalmú tioszulfinátok, ajoének és ditiinek mennyiségétől függően a koleszterin szintézis befolyásolása révén. Szerves oldószerekkel képzett hagymakivonatok a koleszterinszintézist jelentős mértékben (akár 40%-ban) mérsékelték. A hagyma rendszeres fogyasztása a koleszterinszint csökkentésének és így számos szív-érrendszeri megbetegedés megelőzésének természetes gyógymódja.
Fogyasztási javallat:
Tea: Egy evőkanálnyi apróra vágott medvehagymalevelet kell leforrázni.
Lé: A növény levelét préseljük ki, majd adjuk kefirhez, joghurthoz.
Pesto: Vágjunk össze 8-10 darab medvehagyma-levelet, olívaolajjal, kevés sóval és esetleg reszelt parmezánnal, keverjük ki. Jól zárható üvegbe tegyük, hűtőszekrényben tároljuk! Tésztákhoz, rizshez, burgonyához kiváló!
Fűszerként: a friss medvehagyma-leveleket apróra vágjuk, mint a metélőhagymát vagy a petrezselymet, és kenyérre, levesbe, salátára, húsételre szórjuk. Levelei szárítva bár némileg veszítenek hatásosságukból, szintén igen gyakran alkalmazott fűszer-gyógynövény.
Medvehagyma-eszencia: az apróra vágott leveleket vagy hagymafejeket lazán üvegbe töltjük, 38-40%-os gabonapálinkával vagy egyéb házilag főzött pálinkával felöntjük és 14 napig melegen (a napon vagy kályha közelében) tartjuk.
Medvehagyma-bor: az apróra vágott levelekből egy maréknyit, kb. 1/4 liter fehérborban rövid ideig felforralunk. ízlés szerint mézzel vagy sziruppal édesítjük és napközben apránként kortyolunk az így nyert borpárlatból.
Figyelmeztetés: A fogyasztásával kapcsolatosan ismert mellékhatás nincs.
A gyakorlatlan növénygyűjtők azonban könnyen összetéveszthetik a medvehagyma fiatal leveleit két, igen súlyos, esetenként halálos mérgezést okozó növény, a májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) és az őszi kikerics (Colchicum autumnale) példányaival. A növények viszonylag könnyen elkülöníthetők egymástól: A medvehagyma 20-25 cm-nél nem nő magasabbra, és egyedül e növénynek van fokhagyma szaga, ha a levelet ujjaink között összedörzsöljük, vagy a cipőnkkel megtapossuk. A másik kettő szagtalan. A medvehagyma levelei ívesen visszahajlók, 3-4 cm szélesek. A gyöngyvirág levele is visszahajlik, de sokkal szélesebb (6-10 cm) szára merev, kemény. A medvehagyma egy időben virágzik a gyöngyvirággal. Míg a medvehagyma virágzata a szár csúcsán fejlődik és kis, fehér, csillag alakú virágokból áll, szintén foghagyma szagú. A gyöngyvirág virágai a virágszár mentén egymás fölött nyílnak, harang alakúak és bódító mézédes illatúak. A kikerics lombozata felálló, fényes. A kikericsen tavasszal soha nincs virág! Az egymáshoz talán jobban hasonlító medvehagyma és őszi kikerics között alapvető különbség az élőhely: míg a medvehagyma erdőkben, fák alatt él, a kikericcsel kizárólag füves réteken, napos mezőkön találkozhatunk.
Amennyiben nem tudjuk a növényt kétséget kizáróan azonosítani, inkább ne gyűjtsük be, hanem megbízható forrásból vásároljuk meg. Ha mégis a mérgező növények valamelyikét szedtük le, sürgősen mossunk kezet.
Előfordulási helyek és növény részletes leírása: Árnyékot kedvelő, termékeny mulltalajt jelző növény. Üde talajú bükkösök, gyertyános tölgyesek jellemző típusalkotó növénye. Főként a Dunántúli-középhegységben és a Dunántúlon tömeges állományokban található. Évelő növény, hosszúkás, tojásdad alakú (4-6 cm hosszú, 1-2 cm széles) hagymájával telel át. A hagyma buroklevelei fehérek. Egy tövön belül számos kisebb-nagyobb hagyma szorosan egymás mellett helyezkedik el. Növényenként többnyire két, hosszú nyelű 5-20 cm hosszú, az elliptikustól a széles lándzsásig változó alakú 2-5 cm széles tőlevél fejlődik ki, amelyek kopaszok, fényes felületűek. Szára termőhelytől függően 10-40 cm magas. Ernyős virágzatában a zöldes vagy sárgásfehér virágok április-májusban nyílnak. Termése toktermés, sok 3-5 mm átmérőjű fekete maggal. A mag nehezen csírázik, több évig elfekszik.
Száradási arány: 5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Érdekesség: Nyugat-Európában olyannyira kedvelt fűszernövény, hogy a tömeges gyűjtés veszélyeztetni kezdte állományát, ezért védetté nyilvánították. Hazánkban is igyekeznek védeni, - a védett területeken gyűjtését nem engedélyezik -, de még nem védett.
Virágzása: Március vége - Május eleje
Népies nevei: Kígyóhagyma, poroszhagyma, sajamás, salamás, sarima, sási-hagyma.
